Nagy-Britannia kizöldült vagy elzöldült, bár ennek az eredeti zöldek örülnek talán a legkevésbé. Mit tegyen egy szegény kis zöld párt, amikor a többi párt is zöld, sőt még zöldebb. Egymást licitálja túl a környezetvédelmi lelkiismeretesség és tenni vágyás dolgában Labour és Tory, a liberális demokratákról nem is beszélve. A politikai logika kizöldülését maga a kormány koronázza meg törvényjavaslatával a szigetország széndioxid-kibocsátásának drasztikus csökkentéséről.

Nos, a múlt heti európai csúcs ugye a húszas számok bűvöletében zajlott. A károsanyag-kibocsátás 2020-ra kell, hogy húsz százalékkal csökkenjen, ehhez képest a britek bátran kiléptek a húszas mágiából, a tervezetükben húsz helyett hatvan százalékos redukálásról van szó, igaz, ennek határideje ugyancsak nem húsz, 2020, hanem 2050. Szinte tökéletes a trükk, a brit hatvan százalék mennyivel jobban hangzik, mint az unió húsz százaléka, miközben 2020-ig a húsz százalékhoz képest ez a hatvan kevesebb, mint a húsz. Igaz, mindez mechanikus évenkénti számolás, de ezt a műveletet nyilván a konzervatívok is elvégezték, épp ezért akarják arra szorítani a munkáspárti kabinetet, hogy konkrétabban és évekre külön lebontva tervezze meg a kibocsátás-csökkenést.

Nos, minden politikai babramunka és trükközés mellett azért azt meg kell adni, hogy kevés ország büszkélkedhet az elmúlt évtizedekben akkora környezeti javulással, mint Nagy Britannia. Amikor 1970-ben először jártam Londonban, még valóban egymást érték a szmogos napok, de a nyolcvanas évekre alaposan kitisztult a levegő, sőt, mióta Livingstone polgármester pénzt szed az autósoktól a citybe való behajtásért, a brit főváros központja nemcsak tisztább, de csendesebb és nyugalmasabb is.

Ami persze azt jelzi, hogy a kibocsátás csökkenését nem egyszerűen a kibocsátás, hanem elsősorban a kibocsátók csökkenésével kell elérni. Szóval a zöld gyepéről híres szigetország példamutatóan zöldre vált, a törvényhozás is nyilván zöld jelzést ad a zöld tervezeteknek, az árnyékkormány zöld szakminisztere azonban már a húszas számrendszert is odahagyva és talán nem is csak Britanniára érvényesen figyelmeztet arra, le kell állítani azt a szisztémát, amelyben tíz évre tervezzük a dolgot, az első nyolc évben nem foglalkozunk vele, aztán a kilencedik évben csendben elfelejtkezünk az egészről.

Márványi Péter jegyzete