Egyházfő
A királynő az államvallásnak is egyházfője (az anglikán egyház és annak skót megfelelője). A valóságban azonban Canterbury érsekét (az anglikán egyház legmagasabb rangú papját) a királynő arról a listáról választja ki, melyet a miniszterelnök terjeszt elé.
A hit védelmezője A királynő egyik címe: "a Hit Védelmezője". Az anglikán egyházat és az uralkodó viszonyát az egyházzal az 1530-as években a parlament által hozott törvények sora alapozta meg. Ezek indították be az angol reformációt is. VIII. Henrik szakított a római katolikus egyházzal, amikor elutasította a pápa fennhatóságát az egyház vagy bármilyen más törvénykezés fölött, és amikor magát a pápa helyett az anglikán egyház legfelsőbb vezetőjének nyilvánította.
Az egyház és az állam kapcsolatát jelképezi az is, hogy a brit felsőházban ülnek az egyházi főrendek is - angolul: "Lords Spiritual" -, akik Canterbury és York érsekeiből valamint 24 megyéspüspökből állnak. Az anglikán plébánosok is hűségesküt tesznek a királynőre.
Az érsekeket és a püspököket a királynő nevezi ki a miniszterelnök tanácsa alapján, aki átnézi azt a névlistát, melyet az egyházbizottság állít össze. Kinevezésükkor hűségesküt tesznek a királynőre, és az uralkodó engedélye nélkül nem mondhatnak le.
Egyházfők találkozója - II. Erzsébet királynő és II. János Pál pápa 2000 októberében találkozott a Vatikánban.
|