Csökkenő amputációk
1867-ben egy angol sebésznek, Joseph Lister-nek egy nyílt lábszártöréses vasmunkást kellett kezelnie...
Ilyenkor az volt a bevett gyakorlat, hogy a lábat amputálták, mert így jobb esetben meg lehetett elõzni a seb elfertõzõdését, amibe a beteg biztosan belehalt volna - a gyors csonkolás után viszont 'csupán' 50%-os volt a halálozás. Lister azonban karbolsavval fertõtlenítette a sebet, és vasmunkás hamarosan gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Az amputálások száma ettõl kezdve rohamosan csökkenni kezdett.
|