Egy ember és egy színész

Hogyan jelenik meg Chaplin a filmjeiben?

Kisemberként keménykalapban, feslett és szakadozott mellényben, óriási nadrágban, bambusz sétapálcájára támaszkodva. Ez az emberke és figura nemcsak egy színész, hanem a hétköznapi szerencsétlen és magányos emberek szimbóluma, akik a megértést és a boldogságot keresik.

Ki volt a valóságban ez az "emberke"?

Charlie-nak hívják az angolszász területeken, és Charlot-nak a világ másik felében: bárhogy is hívják, egy személyről, a nagy angol rendezőről, Charles Spencer Chaplinról van szó, aki az emberek hétköznapi életét jellemző dolgok főszereplője és rendezője.

Hogyan sikerült meghódítania a közönséget?

Színészek gyermekeként született, és mivel nyolcéves korában árva maradt, Chaplin megismerte a nyomort és a magányt. Hogy eltartsa magát, kénytelen volt cirkuszokban dolgozni. Sohasem feledkezett el erről a szomorú korszakról, még akkor sem, amikor már elérte a sikert: meg akarta mutatni a fájdalmát a közönségnek, és mindezt olyan humorral átszőve adta elő, amely nemcsak megnevettetett, de az emberben mély, keserű érzést is hagyott.

Mikor lett sikeres?

Miután áttelepült Amerikába, először kis epizódszerepeket játszott, amelyekben már kezdett megmutatkozni a későbbi Charlie. 1917-ben már saját filmjeinek producere volt. Rábízták, hogyan játssza el a főszerepeit és hogyan fejezze ki leginkább művészi adottságait.

Melyek voltak a művészi adottságai?

Adottságai magukban foglalták azt, hogy meg tudta mutatni a komikumot a lét tragikumában, keverve az iróniát, az érzelmeket, a bolondozást, a keserűséget, a szatírát és a fantáziát.

Melyek voltak az első filmjei?

A leghíresebb kétségtelenül az Aranyház (1925) volt, aztán következett még A kölyök (Charlot örökbe fogad egy gyereket, akinek nem képes semmi mást adni, csak a saját szeretetét és világfelfogását, s aki arcjátékával próbálja mindezt kifejezni, amely folyamatosan hol csodálkozást, hol mosolyt fejez ki még a legkegyetlenebb kalandokkal szemben is), A fizetés napja, A zarándok. Ezeket követi a Cirkusz és a Nagyvárosi fények. De miközben Chaplin egyre inkább a belső világ felé fordul, a mozi is tökéletesíti a technikáját a hang bevezetésével.

Hogyan reagált a hangosfilm megjelenésére?

Visszautasította és a következőket mondta róla: "a hang tönkreteszi a világ legősibb művészetét, a pantomimot, és elpusztítja a csend csodálatraméltó szépségét". Főműve, a gépek világát szatirikusan bemutató Modern idők is némafilm.

Mindvégig fenntartotta-e a véleményét?

Chaplin nem csupán az emberi lélek interpretálója volt, hanem egy művelt és intelligens ember is: megértette, hogy Charlot-nak, mint minden szép dolognak, be kell fejeződnie. Mint rendező, elfogadta a hangosfilmet; de sikere ezután kisebb volt, főleg azért, mert inkább szereplői pszichológiájának tanulmányozásával foglalkozott, mint moziművészeti technikákkal. Ezenkívül első hangosfilmje, a Monsieur Verdoux, kiváltotta az amerikai társadalom éles kritikáját, az újságok is szembefordultak vele olyannyira, hogy Chaplin visszatért Európába, és Svájcban telepedett le. Még dolgozott rendezőként, de inkább a hétköznapi emberek értékelték nagyra, mint a "munkájához értők": így nem maradt más neki, mint az emberi igazság visszautasíthatatlan és örök interpretálása.

(könyvtári kutatómunkánk)