"Mivé lenne a világ tea nélkül?" tette fel a kérdést Sidney Smith, a XVIII. századi brit prédikátor. "Hogy élhettünk korábban nélküle?"

A teát először a hollandok hozták be Európába Kínán át 1610-ben. Angliában az a II. Károly honosította meg a levélfőzet fogyasztásának szokását, aki hágai száműzetésben nevelkedett, miután apját, I. Károly Cromwell lefejeztette. Csodaszernek tartották mindenre az epilepsziától, a tuberkolózistól a paralízison át a szédülésig, így hamarosan a londoni arisztokraták kedvelt itala lett. "Frissíti az agyat, erősíti az emlékezetet, legyőzi a fáradságot... és oldja a lép dugulásait - érvel egy korabeli kereskedő. 1725-re Anglia évente mintegy 125 tonna teát importált. Egy korabeli angol így panaszkodott: "Annyi pénzt szórbak el teára és cukorra, amennyiből 4 millió polgárnál is többnek futná kenyérre." 1800-ra a behozatal megközelítőlég elérte a 12 ezer tonnát. "Noha azok, kinek nincs gusztusa az efféle finom serkentőkre... kigúnyolják - írja az angol Thomas de Quincey (1785-1859) - a tea mindig is a szellem kedvelt itala lesz."

A jómódúak idővel úgynevezett "teakertekben" gyűltek össze, s a lugasok és virágágyások között zenészek muzsikájától kísérve teázgattak, vagy gyönyörködtek a tűzijátékban. Ám csak India gyarmatosításakor, mikor is a britek rádöbbentek, hogy a cserje Asszám dzsungeljeiben szabadon burjánzik, érkezett el az idő arra, hogy a tea a társadalom minden rétege számára megfizethető élvezeti cikk legyen. 1939-re az Egyesült Királyság teaimportja elérte a 235 ezer tonnát.

manapság a britek a nap minden időszakában, de kivált délután teáznak. Egy átlagbrit napi háromcsészényit iszik meg. A nedű elkészítésének valódi rituáléja alakult ki: A teafüvet (Earl Grey, English Breakfast, Lapsang Souchang) leforrázzák, kendővel letakarva teáskannában áztatják, majd előzőleg forró vízzel kiöblített csészékbe töltik. Olykor citrommal, de inkább tejjel kínálják, ez utóbbi az úgynevezett "white tea" a "fehér tea".

"Tizenegyórai", "tejszínes" és "úri tea"

Délelőtt 11 órakor sok brit tart egy kis szünetet (elevenses), hogy megigyon egy csésze teát, kávét, s bekapjon egy kis édességet.

A délutáni teázás szokása Bedford hetedik hercegnőjétől, Annától származik. A XVIII. század vége felé kiadós reggeliket fogyasztottak, későn vacsoráztak, így öt órára a hercegnő már majd elalélt az éhségtől. Elrendelte hát, hogy ebben az időben kekszet és teát szolgáljanak föl, mely előbb arisztokratikus divat, majd nemzeti hagyomány lett. Manapság a délutáni teához (afternoon tea) uborka vagy vízitormás szendvics és teasütemény (biscuits) jár. A "tejszínes teá"-hoz (cream tea) friss pogácsaszerűséget kínálnak, amelyet félbevágnak, tejszínt és nagy adag lekvárt kennek.

A High Tea-nek "úri teá"-nak titulált alkalom ma nem más, mint olyan jól csengő, fényűzést sejtető reklámfogás, amellyel az előkelő szállodák csalogatják a gyanútlan turistát. A hagyományos "High Tea" valójában "késői tea" a gyerekek és a munkások 6 órai vacsorája: hús, kenyér, zöldség, desszert és ital, mely olykor tea, de nem feltétlen az.

(könyvtári kutatómunkánk)