Ritkásan lakott, alig több mint egymilliónyian élnek a Magyarországnál valamivel kisebb, 78 770 km2-nyi területen. Legmagasabb pontja egyben Nagy-Britannia „teteje” is: a Ben Nevis 1343 méterre magasodik a tengerszint fölé.
Fõvárosa Edinburgh, legnagyobb városa Glasgow.

Aki Skóciáról áradozik, mindig a Felföldre gondol. Ide összpontosul minden, amit az országról tudni vélünk. A vad táj, a kilt, a Loch Ness-i szörny, a skót duda és a whiskylepárlók.
A Skót-felföld egyedülállóan szép vidék: lápok és vad hegyek, vadregényes fjordok, gyors hegyi patakok és csöndes tavak  váltakoznak egymással. Gyakoriak az esõk és a ködök. Északon, az Orkney-szigeteknél az óceán felõl érkezõ szél magasra korbácsolja a hullámokat, amelyek folyamatosan ostromolják a parti sziklákat. A napsütötte domboldalak és felhõbe burkolózó csúcsok, a vibráló párává oszló sûrû köd, a napfényben csillogó nedves sziklák látványát nehéz feledni.

Skóciában sok a szürke kisváros és falu, melyek a mindig esõs, morózus idõben meglehetõsen vigasztalan képet nyújtanak. A régi emlékek kedvelõit romos apátságok, omladozó várak, öreg hidak, történelmi városok várják az úgynevezett határvidéken. Ez a nagybirtokok és udvarházak világa. Itt élt Walter Scott és a skótok nemzeti költõje, Robert Burns is, aki azt a szállóigévé lett sort írta: „szívemet a Felföldön hagytam...”. Így érez sok ezer távolba szakadt skót származású amerikai, kanadai, ausztráliai és új-zélandi, akik igyekeznek minél többször visszatérni õseik földjére, a Felföldre. A saját, a szüleik, avagy dédapáik gyökereihez.

Skócia fõvárosát, Edinburgh-ot (edinboró-nak kell ejteni) sokan a brit szigetek legszebb városának tartják. Az észak Athénjának nevezett romantikus város a Forth folyó torkolatánál, dimbes-dombos vidéken épült, és ma már valóságos turistaparadicsom.

A skótokban más nációknál sokkal erõsebb a nemzeti érzés. Összeköti õket a dicsõ, noha nem mindig diadalmas múlt. Humoruk nyersebb, modoruk érdesebb, beszédük hangosabb. Hiányzik belõlük az angolok csöndes tapintatossága, de unalmas jólneveltsége is. Nem érdekli õket, hogy ki honnan származik, milyen iskolába járt. Legendás hírû fukarságuk eredete nem más, mint a szegényes életmódból következõ természetes takarékosság, ám az kevésbé ismert róluk, hogy jószívûek és vendégszeretõk.