A királynő erősíti meg "őfelsége" miniszterelnökének a kinevezését. Minden évben "megnyitja a parlamentet", mely alkalommal trónján ülve ismerteti a kormány törvénykezési programját. A parlament által elfogadott törvényekhez a királynő aláírása kell, hogy azok jogerőre emelkedjenek. 1707 óta brit uralkodó nem élt vétójogával.

Díszpompa és szertartás
A "királynő a parlamentben" (Queen in Parliament) hagyomány legvilágosabb példája, amikor a brit parlament éves "állami megnyitóján" a királynő személyesen megnyitja az ülésszakot, és mindkét ház előtt elmondja a "királynői beszédet" (Queen's Speech).

Ez a beszéd, melyet nem a királynő, hanem a kormány ír meg neki, ismerteti a brit kormány politikai programját a következő parlamenti ülésszakra, és jelzi, hogy a kormány milyen törvényeket készül bevezetni. Ezért minden parlamenti ülésszak "királynői beszéddel" kezdődik, és a két ház nem kezdheti meg nyilvános munkáját, amíg ez a beszéd el nem hangzik.

Jelképes jogkör
A királynőnek korlátozott jogköre maradt meg. Ebben a legfontosabb, hogy ő jelöli ki a miniszterelnököt, és az ő hozzájárulása kell a parlament feloszlatásához. A miniszterelnök rendszerint annak a pártnak a vezetője, mely többséggel rendelkezik a parlamentben, de elképzelhető olyan kivételes helyzet, melyben a királynőnek személyes döntést kellene hoznia, hogy az ország kormányzása zökkenőmentesen folytatódjon.

Államfői szerepében a királynő hetente fogadja a miniszterelnököt és a kormány más tagjait. Elé kerül a kabinet minden dokumentuma, valamint a kormány- és a kormánybizottsági értekezletek összes jegyzőkönyve. A brit külügyminisztérium fontos táviratait is megkapja, valamint napi összegzést kap a parlament ügymenetéről és eseményeiről.

A királynő beszédet mond a Lordok Házában a parlament ülésszakának megnyitása előtt.